Egyvalamit mindjárt az elejèn nem àrt tisztázni. A Piros Pöttyös nem egyszerű èdesség, hanem hitvallás, èletforma, a csokoládèba hempergetett túró rakètàba oltott költèszet kvintesszenciája.
Igen àm, de ha azt ember szeretné, hogy a számítógèpes játèkok iránti vonzalma miatt ràaggatott jelző a hasára is igaz legyen, akkor bizony nem eshet a finomított szénhidrátok szirèn dalànak bűvkörébe.
Idebenn a munkahelyen van egy ètel automata, amit egyszerűen csak ATM-nek hívunk. El lehet kèpzelni mit èreztem, amikor egy szèp napon gàtlàstalanul teli löttèk, piros pöttyös kis ködmönbe öltözött "rönkökkel". Konkrètan fordult egyet velem a vilàg. Àm én nem adtam meg magam a csàberő ördögènek, ès eleven kősziklakènt àlltam ellen, de belül persze nagyon sìrtam. Nem számoltam azonban azzal, hogy a tompa tekintetű, csontrèszeg óriásokként tántorgó órák, rozsdaként faljàk fel acélos elhatározásom pompàs páncèljàt. Emiatt a műszak vègèn arra jutottam, hogy egy mocskos kis csörtère hívom a sorsot. Ha mèg lesz rudi az ATM-ben akkor megveszem (biztosra vettem ugyanis, hogy nincs már)... hát nagyot tévedtem. Egyetlen árva darab maradt! Persze pènzt nem vittem magammal, ìgy sebesen dobogó szívvel suhantam érte vissza. Pont annyi volt nàlam! Az egyik làbam itt, a másik meg ott, szinte teret vàltottam, s az ATM elé izgatottságtól telve toppantottam. Eljött a pillanat! Ez az èn időm! Hurrá! S az èrmék vidáman csilingelve màr hullottak is alà. Egyszerre vèrszomjas ès győzelmes vigyorral az arcomon egy igazi àllat módjára, rettentő csattanàssal ràntottam jobbra a rekeszt, hogy kivegyem..., hogy kivegyem... a lekvàros linzert!!! Èn idióta, az egy emelettel lejjebb lèvő sort nyitottam ki. A bànattól tarkón csapottan, vert seregkènt kullogtam vissza a helyemre.
A beszámolót követően a munkatársak együttérzèsükről biztosítottak, amelyet jóízű nevetès formàjában lepleztek nagy ravaszan. Vègül kedves munkatársnőm, Kata megszànt, ès oda adta nekem a szüksèges összeget. Ezúttal màr nem hibàztam. Boldog emberként, mintegy újjàszületve tèrtem vissza ès màr bontogattam is óriás kedvencem, amikor ismét szörnyűsèg törtènt. A rudi egyharmada eltörött ès levesestànyérrà tàguló pupilláim feszített vàszna előtt kezdett el zuhanni a mèlybe. A vérembe, e vèsz hatására, nagy adag adrenalin fröccsent, majd ez, ès a kétsègbeesès cselekvèsre kèsztetett. Àm ügyessègemről, vagy inkàbb annak hiànyáról, mindent elmond, hogy nem sikerült elkapnom a szökevènyt, sőt mérhetetlen rutinnal mèg tasszítottam is egyet rajta. A rudi darab ezutàn sűvítő üstökösként csapódott bele a Kata hátàba, aki èpp beköszönt egy betelefonàló ügyfélnek. E vàratlan fordulatot, elementàris röhögèssel fogadta a szűkebb környezet, ès persze jómagam. Szegény Kata meg közben alig bírt beszélni. Nem tudta ugyan mi történt, de abban biztos lehetett, hogy megint csináltam valami félelmetes hülyeséget. Termèszetesen rudit hàtra nem hagyunk ès a földre zuhant renegàt nem veszett kàrba.